Az első húsz évünk

Nehéz kimondani, sőt még le is írni, hogy húsz éve kezdtük a birkózást Mogyoródon. Akkori mogyoródi munkámnak köszönhetően már képtelen voltam Pestre, a Fradiba ingázni, pedig imádtam ott edzősködni. Talán mert  olyan emberekkel dolgozhattam együtt , mint Komáromi Tibi, Széles Józsi, Nádasi Attila, Szőnyi Jancsi, Kruj Iván bácsi ,hogy csak a hozzám legközelebb állókat említsem . Hát ha már én nem mehettem, ide hoztam a birkózást. A MOB-tól nyert hetven ezer forinton vettem 6×6 méter Polifoam-ot( jelzem ezt én találtam ki, azóta már szinte minden szőnyeg ebből készül), Morvai Tamástól kaptam kölcsön egy használaton kívüli IFA ponyvát és el kezdtem toborozni a sulimban. Jöttek is néhányan, Varga Tomi, Sleisz Csabi és Zoli,Szabó Peti és még néhányan, ja , és már akkor ott tipegett a szőnyegen az egy éves kis Kéri.
Akkor már nagy sikernek vettem, ha össze jöttünk tizen edzésen és ha megyei versenyeken érmeket csenhettünk el.  Teltek az évek, a szőnyeget kibővítettük 10×10 méteresre, természetesen ismét önerőből, heti háromra emeltük az edzésszámot, beléptünk a falusi sportkörbe, létszámban is kezdtünk gyarapodni. Nem tudnám azt a rengeteg srácot , sőt leányt felsorolni, akik nálam koptatták a ponyvát, nem értek el semmilyen eredményt, de életem fontos részévé váltak. Ők is úgy látják, tudom, hogy tartást, keménységet, becsületet tanultak a szőnyegen és ez az életükben sokszor vissza fog köszönni.

Aztán jöttek az eredmények. Sleisz Gabi, a lányok között(olykor a fiú versenyeken is) elkezdett tarolni, a fiam követte a példáját és be állt a sorba Mertse Ádi is. Mindhárman korosztályos Magyar Bajnokok lettek számtalanszor és EB-n, VB-n képviselhették hazánkat. Gabi és Zoli ötödik helyig jutott eddig, de nem ez a vége. Ezen a héten Gabi az EB-n próbál felállni a dobogóra,habár még a sérülései nem jöttek százszázalékosan rendbe.

Zoli most lett felnőtt, de már kivívta a szakvezetés bizalmát, indulhatott a szombathelyi Grand Prix-n , ahol 24 ország versenyzői, több olimpiai,-világ és európa bajnok állt szőnyegre. Fiam szenzáciosan birkózott, de a bronzmeccsért vívott küzdelemben, 6-2-es vezetésnél egy akciója közben súlyosan megsérül. Elszakadt a térdszalagja, három hónap pauza. Ha az Úr is úgy akarja, júniusban kezdheti a szőnyeg edzéseket, július közepén már indulhat az Egyetemista Világbajnokságon, Gabival egyetemben.

Mertse Ádám már teljesen eligazolt Mogyoródról, de azért a mi kölykünk maradt. A mai napig jár hozzánk edzésre,összetartásokra, sokat erősítünk közösen, együtt járunk versenyekre. Néha napján még trénerkedik is, hiszen edzőnek készül. Tehetséges ebben is, remélem lehetőségünk lesz a jövőben együtt dolgozni. Éppen a hétvégén harcolta ki a junior válogatottságot, a szőnyeg szélén mi is ott voltunk Zotyával. A rövidtávú cél , hogy a súlyát izomban feltornásszuk vagy tíz kilóval, legyen tömege is  nehézsúlyban a világversenyeken.

Soha még nem volt ilyen népes és tehetséges gyerekcsapatom! Már balesetveszélyes a zsúfoltság az edzéseken, annyian vagyunk. Nem túlzok, ha megkockáztatom, ezekből a kissrácokból és lányokból akár többen is Gabi, Zoli és Ádám nyomába eredhetnek. A tehetség kevés lenne, habár abból is bőségesen el vagyunk eresztve, de ott a masszív, törődő, gondoskodó családi háttér is. Ezért vagyok nagyon bizakodó! Még arra is rávetemedtem, hogy fogyókúrázzak, részben miattuk is. Egyre többet kell mozognom edzéseken és ilyen ártány testtel, mint most az enyém, nehézkes. Nem is túl esztétikus.

A legutóbbi gyermek versenyen, Közép-Magyarország Bajnokságán(Pest és Fejér-megye) gyerekeim már megmutatták, nem hiába vagyok bizakodó. A négy indulóból egy arany, egy ezüst és két bronzérem jutott nekünk. Kiemelkedik Sági Levi birkózása. A négy meccsén összesen nem volt egy percet a szőnyegen! Aranyérem! Minden dícséretet megérdemel Molnár Karsa az ezüst-, és Török Boldizsár, Andó Bese a bronzéremért is.

Sokszor elmondtam, az én edzői szemléletem különbözik a többségétől. Nagy a boldogság a sok érememnek hála, de legalább annyira fontos számomra a kevésbé ügyes, Uram bocsáss!, ügyetlen gyerekek képzése. Senki nem tudja azt az örömöt átélni, csak egy edző, amikor egy olyan kis srác , aki a saját lábában felborul az elején, az idő múltával  az átlagosnál ügyesebbé válik. Ezt az örömöt én nap mint nap átélhetem.

A végén szeretnék köszönetet mondani annak az embernek , aki, ha nincs mellettem, ma nem tartunk ott ahol. Sleisz Lajosnak. Már húsz éve segíti a munkámat,  nem kevés élménnyel gazdagítva életünket. Lajoskám, lesz mit mesélni az unokáinknak, ugye!

Rengetegen támogatták a munkánkat pénzzel, fegyverrel, paripával, bele sem merek vágni a felsorolásukba, bizonyosan kihagynék valakit. Az Önkormányzat is mindig mellettünk állt, köszönjük nekik.

Csak egészség legyen, mogyoródi barátaim, a többit megoldjuk! Hajrá Mogyoród!

KZ